Mindenki fél valamitől. Az életünkkel járó változások mindig új félelmekkel járnak, így mindig találunk is új okot a szorongásra. Bár a szorongás szükséges a túléléshez, ha bármilyen formában akadályozza hétköznapi életünket, akkor szorongásos zavarról beszélünk. A szorongás a leggyakoribb mentális betegség. Az emberek közel 30 százaléka küzd élete során valamilyen súlyos szorongással.
A szorongásaink lehetnek örökletesek, ha szüleink küzdöttek szorongásos zavarral, nagyobb eséllyel fogunk mi is. A nőknél kétszer gyakoribb, mint a férfiaknál és kapcsolatban áll számos kémia anyaggal is a szervezetünkben. A vegyületek zavaros kuszasága mellett az agyban a szorongás magjait traumatikus élmények is elvethetik.
A szorongásos zavarral küzdő emberek amygdalája, azaz az agyuk érzelemközpontja túl érzékeny. Még hétköznapi helyzetek is veszélyesnek tűnnek számukra, ezzel beindítva a szervezetük veszélyre reagáló láncreakcióit. A szorongók máshogy látják a világot, gyakran nem tudják levetkőzni a nyomasztó és félelmetes érzéseiket, mert az agy prefrontális kérge, mely a racionális gondolatokért is felelős nem tudja legyűrni az amygdalát és ezért előfordul, hogy a szorongás néha teljes krízissé csap át. Ilyen a pánikroham, amely a szorongás egy rendkívül szélsőséges megnyilvánulása.
A szorongásos zavarok különböző típusai a félelem alapján besorolhatók. Szoronghatunk valami borzasztó dolog bekövetkezésétől, ilyen például az arachnofóbia (pókoktól való félelem), a glosszofóbia (rettegés a nyilvános beszédtől) vagy a tokofóbia (a szüléstől való félelem). Szoronghatunk a túlzott megfelelési kényszer miatt, ez fémjelzi a szociális fóbiát, amely kimerítő rettegés az ítélkező tekintetektől. Félhetünk az önkontroll elvesztésétől, ennek csúcspontja az agorafóbia, amely a pánikrohammal fenyegető helyzetektől való félelem. De szoronghatunk az ismeretlentől és bizonytalanságtól, ilyen a generalizált szorongást, amikor túlzott, irreális szorongás élünk meg és ezek hátterében nem azonosítható konkrét ok, illetve az obszesszív-kompulzív zavar, azaz a kényszerbetegségek.
Bizonyos felmérések szerint a szorongásos zavarok egyre gyakoribbá válnak, a szorongást csökkentő termékek pedig a legkelendőbb áruk közé tartoznak a boltokban. A bezodiazepinek, azaz a szorongást csökkentő gyógyszerek népszerűsége valóban folyamatosan emelkedik (JAMA Network Open, 2019) úgy, ahogy a szorongásra vonatkozó Google keresések is (Google Search Report, 2019). Ezeknek az adatoknak a hátterében azonban nem feltétlenül csak az állhat, hogy 2019-re az emberek szerte a világon tényleg minden eddigiektől jobban szoronganak. Magyarázhatja, hogy a szorongást például egyre kevésbé gondoljuk tabunak. Nagy figyelmet kap a médiában, ahol sokszor népbetegségként emlegetik. Napjainkban sokszor nevezik meg a szorongásainkért felelősnek a közösségi médiát is. Persze mind ismerjük, hogy az Instagramot böngészve mindenkinek "tökéletesen fantasztikus" élete van, így ha hajlamosak vagyunk a szorongásra, ez felerősítheti azt. Az is látható a kutatásokból, hogy a hosszabb ideig böngésző tinédzserek nagyobb valószínűséggel szoronganak, azonban a közösségi média felületeket direkt úgy tervezték, hogy minél tovább fenntartsák a figyelmet. Persze a hosszú böngészési idő elszigeteltség érzéssel is társulhat, amely tovább súlyosbítja a szorongást, a kapcsolat egyelőre még nem egyértelmű: nem lehetünk biztosak abban, hogy az egyébként is szorongó, magányosabb emberek töltenek több időt a közösségi médián, vagy tényleg a közösségi média okolható bizonyos szorongásainkért.
Azt is nehéz megítélni hogy nőtt-e súlyosan szorongók száma, mert a szorongás definíciója és a tanulmányozása mindig változik. Persze ez a kutatókat is érdekli és a szorongásos zavarok tanulmányozásával foglalkozó tanulmányok eredménye azt mutatja, hogy az arányok nem változtak, nem bizonyítható a szorongásos zavarok növekvő gyakorisága (Bandelow, 2015).
Az emberek már a múltban is érezték úgy, hogy a szorongás népbetegséggé vált. A viktoriánus korabeli angolok rémesen szorongtak a növekvő városok, társadalmi különbségek és technológiai változások miatt, ők ópiumhoz fordultak segítségért, amit társadalmilag elfogadott módon laudánum formájában fogyasztottak, alkoholos oldatként, 10 százalék ópium tartalommal, fahéjjal vagy sáfránnyal ízesítéssel. Persze az óceán másik oldalán is megvoltak az embereknek a saját szorongásaik, amelyet William James „Americanitis”- nek keresztelt. Erre náluk a gyógyír a nőknek a pihenőkúra volt, míg a férfiaknak a kalandtúra Amerika nyugati részein.
Ha az nem is egyértelmű, hogy növekszik a szorongásos betegségek száma, abban biztosak lehetünk, hogy a szorongásaink nem csökkentek, átváltoztak a korral, de nem tűntek el. Mindig találunk újabb és újabb okot a szorongásra, ami elől nincs menekvés, ezzel minden generáció küzdött és kereste a saját megoldásait.
Ma a szorongással diagnosztizálható betegek mindössze tizede részesül megfelelő kezelésben. Ez azt jelenti, hogy a legtöbb szorongó maga próbál megbirkózni a problémával, több kevesebb sikerrel. A szakma régen úgy gondolta, hogy a szorongás jól gyógyítható, mára ez a vélemény is kicsit átalakult; azt mondjuk, hogy a szorongás jól kezelhető, és ebben mindenki egyetért! A szorongás kezelése a szorongás megélésének a tanulásáról szól. Azaz, megérteni a szorongásaink hátterét és működését, kipróbálni új megküzdési módokat, gyakorolni reakcióinkat és megtanulni kezelni gondolatain és érzéseink kuszaságát. Ebben nagy támogatás egy tapasztalt szakember segítsége és a pszichológia evidence based módszertana!
Ha a szorongásod megnehezíti a napjaidat és dolgoznál vele, fontos, hogy jól képzett szakemberre bízd magad. Számos remek pszichológus dolgozik az országban, keress olyat, aki számodra a legmegfelelőbb, vagy kérj tanácsot a LeaderBar pszichológusától.
***LeaderBar Online Pszichológiai Rendelő***
www.leaderbar.hu
kép: Unsplash
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.