Életünk számos pillanatát annyira fontosnak érezzük, hogy úgy gondoljuk, azok teljesen pontosan beleégtek az elménkbe. Azonban ezek az emlékek nem olyan pontosak, mint hisszük. Az emlékeink részleteinek több, mint a fele megváltozik egy év alatt, bár mi sokszor váltig állítjuk, hogy pontosan emlékszünk rá. A lényegre persze nagyjából emlékszünk, de a részletek megfakulnak. Az emlékek feladata a múlt megőrzése, de mégis túlságosan változékonyak és megbízhatatlanok.

Bár emlékezet az egyik legalapvetőbb tevékenységünk, csak akkor gondolunk rá, ha cserben hagy bennünket. Pedig az emlékeink sokszor nagyobb hatással vannak a jelenünkre és jövőnkre, mint gondolnánk.

   Az agyunk sajátos emléktárolási rendszeren alapszik, az emlékeink nem egy helyen tárolódnak. Jól strukturált és mindennek helye van. Számos dolog megerősítheti az emlékeket, ám az emlékeinket megerősítő tényezők azok, amik képesek is megváltoztatni őket!  Például az érzelem gazdag emlékekben legtöbbször a központi elemre fókuszálunk, a figyelmünk az eseménynek erre a részére koncentrálódik és megfeledkezünk az apróbb részletekről. Jó tudni, hogy traumatikus és örömteli helyzetekben is legalább annyira pontatlanok az emlékeink, mint hétköznapi történésekben, bár mi mégis meg vagyunk győződve róla, hogy pontosak.

Az emlékek nem felvételek, amiket a polcra rakunk, hanem inkább olyanok, mint az élő koncert, amely az agy különböző részeinek együttműködésével jön létre a jelenben!

   Mivel nem emlékszünk minden élmény minden apró részletére ezért a felidézéskor vagy a meglévő tudásunkat, azaz a szemantikus emlékezetünket használjuk, vagy az elfogult véleményünket és hiedelmeinket, hogy kitöltsük a réseket. Az epizodikus emlékezetünk ilyen módú felépítése azt is jelenti, hogy ezek az emlékek rendkívül rugalmasak. Pontosan ennek a rugalmasságnak a kihasználásával tudtak kutatók egészen elképesztő hamis emlékképeket elültetni vizsgálati személyek fejében. Például fiatal felnőttekben olyan bűntetteket, amiket nem követtek el, mégis döbbenetes részletgazdagsággal emlékeztek vissza rá a vizsgálat után (Shaw, Porter, 2015). Gyermekek esetében az esemény valószínűsége sem befolyásolja a hamis emlékképet, az egyik kedvenc kutatásomban 6-10 éves gyermekek állították, hogy Károly herceggel teáztak a múltban  (Strange, Sutherlan, Garry, 2006) – persze a kutatók pont ezt akarták velük elhitetni. Nem csak kísérleti helyzetben működik így az agyunk, hanem az élet bármely pillanatában, személyiségünk alapjaként szolgáló emlékeink is megfakulhatnak, vagy beszennyeződhetnek.

Mostanra talán benned is felmerült a kérdés, ha a múlt megjegyzése a cél, akkor miért ennyire megbízhatatlan és hibára hajlamos az emlékezetünk?

A jövő és a múlt összekapcsolódik az elménkben. Egészen elképesztő, hogy a múltbeli emlék felidézése és a jövőbeli elképzelés ugyanazt az ideghálózatot aktiválja az agyban. Gondolj csak bele, ábrándozás közben mi történik? Az agyunk ide-oda ugrál, emlékezik és elképzel, mint egy időgép.

A Szívkirálynőnek igaza volt, „gyenge az a memória, ami csak visszafelé működik”. 

   Te magad vagy a kulcs, ha úgy érezd, hogy elakadtál, vagy megrekedtél, esetleg tudod, hogy van olyan feldolgozatlan élményed a múltban, ami hatással van a jelenedre és akadályoz a céljaid elérésében. Sokszor nagy támogatás egy tapasztalt szakember segítsége és a pszichológia evidence based módszertana!

Szerintünk fontos, hogy gondjaikat jól képzett szakemberre bízzuk! 
Számos remek pszichológus dolgozik az országban, keress olyat, aki számodra szimpatikus !

LeaderBar - Online pszichológiai rendelő

www.leaderbar.hu
photo: Shutterstock