A Blue Monday (azaz a “Szomorú hétfő”) az amerikai hiedelem szerint minden év januárjának harmadik hétfője (2019-ben ez éppen a mai napra esik, 01.21-re) az év legvacakabb, legszomorúbb és legdepressziósabb napja. A LeaderBar “Pszichológus válaszol” rovatának első posztjában szeretnénk e kijelentés mögé nézni és megvizsgálni, hogy mennyire igaz?

A “kutatáshoz” Arnell egy egyenletet használt, amely figyelembe vette az időjárást, a karácsony óta eltelt időt, a motiváció és a cselekvés szükségességének szintjét, az egyének pénzügyi helyzetét, valamint az újévi fogadalmak betartását és teljesülését…. 

Bár tavaly ilyenkor a mozgalom honlapja (www.blueday.org) még működött, rajta a fent említett egyenlettel, mára azonban már lekapcsolták. Sajnos a honlapon sohasem osztották meg a kutatás részletes adatait (pl.: a résztvevőkre vonatkozó adatokat, az év másik 364 napján mért eredmények adatait, a statisztikai számítások eredményeit, stb. – azaz, minden olyan információt, ami egy valamire való pszichológiai kutatás alapja lenne). Egy ilyen egyenlet így nem más, mint egy mindenki számára könnyen értelmezhető, klassz marketing fogás, továbbá úgy gondolom, hogy bármely pszichológus egyetértene azzal, hogy sajnos sem az érzelmek, sem pedig a viselkedés nem jósolható meg tiszta egyenletekkel. 

Természetesen rengeteget foglalkoznak a szakemberek a mentális egészségünkkel, melyet számos mérhető és kevésbé mérhető tényező befolyásol. Rengeteg kutatás olvasható a szezonális változások emberekre gyakorolt hatásairól, azonban ezek mind - mind megdöntik a Blue Monday mítoszt.

Pillantsunk rá akár az öngyilkossági statisztikákra és láthatjuk, hogy nem januárban történik a legtöbb elkövetett öngyilkosság, vagy nézzük például 2017-ben a Positive Psychology folyóiratban megjelent kutatást, amely arra volt kíváncsi, hogy a kitöltők melyik hétköznap érezték magukat a legjobban? Nem meglepő módon az emberek általában pénteken érzik magukat a legjobban, azonban a többi hétköznap között nem volt szignifikáns különbség, vagyis egyértelműen nem kijelenthető, hogy a hétfő lenne a legrosszabb napunk. 

Amikor olyan világban élünk, ahol a média célja, a tömeg szeszélyeinek biztosítása, ahol az igazi bizonyítékok alulértékeltek, és egyre kevésbé fontos a tényleges információ közlés, akkor az ilyen jellegű jól hangzó, elnagyolt mítoszok könnyen veszélyessé válhatnak. Ennek természetesen lehetnek társadalmi, vagy akár politikai következményei is, de ami az én szempontomból leginkább kritikus, azok a pszichológiai kockázatok. Sajnos a Blue Monday és a hasonló pszeudo (állítólagos, hamis) hírek mentális betegségekhez tartozó téves elképzeléseket hívnak elő és tartanak fenn.  

A kedvtelenség, a depresszív hangulat, a szorongás, a depresszió mind olyan komoly és fontos személyes és társadalmi kérdések, melyeknek elbagatellizálása veszélyes, pláne, ha megnézzük azokat a statisztikákat, amelyek arra vonatkoznak, hogy 2030-ra a depresszió vezető halálok lesz a nyugati társadalmakban. 

Munkánkban kiemeltem fontosnak tartjuk, az evidence based (tényekre alapozott) alapú eredményeket használatát, és természetesen a fejlesztéseink alapját is ezek képezik. Gyakran találkozunk azzal, hogy a vezetőket az emberek motiválására, elköteleződésére, megtartására vonatkozó junk food –al etetik, (légből kapott, félreértelmezett, fél-igazságokkal, úgy nevezett "gyors kajával"), ami csak további bonyodalmakat szül. 

Tehát egy ilyen gyönyörű hétfői téli napon, semmi okunk a naptárra tekintve elszomorodni. Itt a remek alkalom, hogy az eddigi hetek tapasztalataiból okulva (hiszen biztosan van pár tanulság már a zsebünkben, ami az újévi fogadalmainkhoz, az új szokásainkhoz köthető - ha bővebben érdekel a téma itt írtunk róla, itt pedig beszéltünk róla) új energiákat mozgósítva tegyük még eredményesebbé a januárunkat.  

Ha lennének további olyan hiedelmek, tévhitek, motivációs igazságok, amelyekről szívesen olvasnátok pszichológustól érkező állásfoglalást, úgy azokat írjátok meg nekünk kommentben, vagy e-mailben és mi szívesen kivesézzük őket a LeaderBar  “Pszichológus válaszol” című rovatában.   

Photo by Matthew Henry on Unsplash